A foszfátelemzők mikroszámítógéppel{0}}vezérelt fotoelektronikus kolorimetriás detektálási elvet alkalmaznak, amely felváltja a hagyományos vizuális kolorimetriás módszert. Ez kiküszöböli az emberi hibákat, így jelentősen javítja a mérési felbontást.
Jelenleg a víz-foszfát analizátorok elsősorban olyan kimutatási elveket alkalmaznak, mint a kémiai kolorimetria (spektrofotometria), ionkromatográfia és elektródmódszerek. A kémiai kolorimetria (spektrofotometria) alapelve az, hogy kémiai reakciót alkalmaznak a vízben lévő foszfátok színes vegyületekké történő átalakítására. Ezeknek a színes vegyületeknek abszorbanciáját ezután spektrofotometriás modullal mérjük. Az abszorbancia és a foszfátkoncentráció közötti lineáris összefüggés alapján kiszámítják a minta foszfáttartalmát.
Az ionkromatográfia elve hasonló az ionkromatográfiás analizátorokéhoz. A vízmintában lévő foszfátionokat ioncserélő kromatográfiás oszlop segítségével választják el. Az elválasztott foszfátjelet ezután egy vezetőképesség-detektor segítségével detektáljuk kvantitatív elemzés céljából. Az elektródamódszer speciális foszfát-szelektív elektródát használ, amely galvanikus cellát alkot referenciaelektródával. Amikor az elektródát a vízmintába merítjük, a foszfátionok kölcsönhatásba lépnek az elektróda felületén lévő érzékeny membránnal, ami a foszfátkoncentrációhoz kapcsolódó potenciálkülönbséget generál. Ennek a potenciálkülönbségnek a mérése lehetővé teszi a foszfátkoncentráció kiszámítását. Közülük a kémiai kolorimetriás módszerek a legszélesebb körben alkalmazott mainstream technológiává váltak egyszerű működésük, mérsékelt költségük és a rutinszerű detektálás igényeit kielégítő érzékenységük miatt.
