PH mérő
A PH-mérőket kétféleképpen lehet telepíteni: átfolyós{0}}és merítési módszerrel. A szennyvíztisztító telepek általában merülő rendszert használnak. Például ebben a szennyvíztisztítóban a pH-mérőt az oxidációs árok kimeneténél lévő túlfolyó tartályba szerelik be. Ezen a helyen a pH-érték reprezentatív, a vízáramlás pedig stabil, minimálisra csökkentve a pH-mérőre gyakorolt hatást. A rendszeres karbantartás segíti a pontos mérést és meghosszabbítja a műszer élettartamát. Fontos gondoskodni arról, hogy az érzékelő és a távadó közötti dedikált kábel ne legyen nedves; ellenkező esetben az elektródáról érkező nagy-ellenállású, alacsony{7}}feszültségű jel nem kerül továbbításra az adó felé. Amikor az elektróda nem mér, a sárga védőhüvelyt le kell takarni, hogy az elektródát nedvesen tartsa, ami segít meghosszabbítani élettartamát. Az elektródát körülbelül havonta meg kell tisztítani. Először finom vízsugárral permetezze le a rátapadt anyagokat, majd merítse az elektródát egy időre a tisztítóoldatba, végül öblítse le tiszta vízzel. Az érzékelő konzolját is meg kell tisztítani. Minden tisztítás után pufferoldattal kell kalibrálni. A hazai gyártású pH-kalibrációs oldatok közül a pH=4 elfogadható, de a pH=7 nem elég pontos, és befolyásolja a kalibrálási eredményeket. Ezért a legjobb a gyártó kalibrációs oldatát használni. A gyártók jellemzően két standard megoldást kínálnak: az egyik pH-értéke 7 a műszer nullapontjának kalibrálásához, a másik pH 4 a műszer jelkimeneti meredekségének kalibrálásához.
Oldott oxigén analizátor
Az oldott oxigén analizátorok általában merülő szerelési módszert alkalmaznak. Nagyon fontos, hogy az eredeti gyártó tartókonzolját használja. A gyártó által biztosított-konzol rozsdamentes acélból készül, és műanyag lánccal rendelkezik. A lánc hosszának beállítása megváltoztatja az érzékelő merülési mélységét. A konzolon található vezetőcső biztosítja, hogy az érzékelő függőlegesen maradjon. A konzolt kifejezetten arra tervezték, hogy a vízfelület ingadozásait továbbítsa a merülőcsőnek, enyhe vibrációt okozva, és további tisztító hatást biztosít a szonda felületén. Egyes felhasználók a befektetés csökkentése érdekében saját rögzítőkereteket készítenek, ami gyakran rossz tömítést eredményez a merülőcső és az érzékelő között. Ez lehetővé teszi a szennyvíz beszivárgását, aminek következtében a dedikált kábel és az érzékelő közötti kapcsolat folyamatosan elmerül a szennyvízben, ami könnyen károsítja az érzékelőt. Egyesek még a rögzítőkeretet is elhagyják, közvetlenül vízbe merítve az érzékelőt, ami jelentős feszültséget hoz létre az érzékelő és a kábel között, így az érzékelő érzékenyebb a sérülésekre. Az oldott oxigén szondát hetente óvatosan meg kell tisztítani vízzel. A sérült membránfejeket, valamint a szennyezett elektrolitokat azonnal ki kell cserélni. A H2S-t, NH3-at, benzolt vagy fenolt tartalmazó szennyvíz káros a membránfejre, ezért gyakori cserét igényel. A szondában lévő elektródák állapota a színük alapján határozható meg: a referenciaelektróda legyen sötétszürke, a katód (aranyelektród) legyen sárga, a fordított elektróda pedig fényes legyen; ellenkező esetben tisztítás vagy regenerálás szükséges. Hazám egyre nagyobb hangsúlyt fektet a vízkészletek védelmére, a szennyvíztisztítás egyre fontosabbá válik, és ehhez a folyamathoz elengedhetetlenek a szükséges vizsgálóeszközök. A szennyvíztisztító ipar legfontosabb eszközeként a vízminőség-elemzők nem csak a helyes kiválasztását és telepítését, hanem a rendszeres karbantartást és kalibrálást is megkövetelik, amelyek elengedhetetlenek hatékony működésükhöz.
